A skarlát íbisz, vagy más néven skarlátbatla egy dél-amerikai madárfaj, mely a kanalasgémekkel közös íbiszfélék családjába tartozik. A vizes élőhelyeket kedveli, folyótorkolatok és mocsaras területek közelében, part mentén, valamint esőerdőkben él. Feltűnő skarlátvörös színével kitűnik a gázlómadarak közül. Tollazatának színét a táplálékában – alacsonyabb rendű vízi élőlényekben, rákfélékben – található karotinoidoktól kapja. Hosszú, görbe csőrrel rendelkezik, mely megkönnyíti számára a táplálkozást. Lába úszóhártyás, szeme és a szárnyak vége fekete.

A skarlát íbiszek általában 30, vagy még több egyedet számláló madárrajokban élnek. A költőhelyet szeptember közepén keresik fel. A biztonság kedvéért a víz fölé, fák tetejére építik fészküket ugyanarra a fára, más párokhoz közel. Ha tehetik, szigeteken fészkelnek, ahol a tojások és a fiókák kevésbé vannak veszélyben a ragadozóktól. A párzás után 5-6 nappal a tojó 1-3 tojást rak, melyekből 19-23 nap elteltével kelnek ki a fiókák. Sikeres udvarlást követően a pár közösen viseli gondját a fiatal egyedeknek, melyek 75 napos korukban válnak önállóvá. A fiatal íbiszek tollazata a szürkének, barnának és fehérnek a keveréke. Színűk a második vedlést követően kezd megváltozni, és ennek mértéke fokozatosan terjedve körülbelül 2 évig intenzíven növekszik.

A legnagyobb veszélyt rájuk nézve a nagymacskák és ragadozó madarak jelentik, ám az emberi tevékenységek, úgymint vadászat, a tojások begyűjtése valamint az élőhely pusztítás szintén egyedszámának csökkenését eredményezik.

Védelmi célból a madárrajok gyakran alkotnak nagy, több ezer egyedből álló kolóniákat, sőt táplálkozás és repülés alkalmával gyakori társként más madarak is csatlakoznak hozzájuk, pl. gólyák, kócsagok, récék és gémek. Állatkertünkben egy 50 fős csapat látható ebből a színpompás fajból a 2015-ben átadott Madárröpdében.