Malukui íbisz (Threskiornis moluccus)

A molucca-i íbisz egy gázlómadár, amely Ausztrália nagy részén széles körben elterjedt. Vizes élőhelyeken, főleg sekély mocsarakban, folyópartokon, tengeri élőhelyeken, mangrovemocsarakban és tengerparti lagúnákban fordul elő. Alkalmanként megjelenik a vizes élőhelyektől távoli réteken, megművelt területeken is. Napjainkban már a városokban is gyakori.

Testének nagy részét fehér színű toll fedi, kivéve szárnyainak végét, illetve farktollaikat, melyek feketék. A kifejlett egyedek feje csupasz és fekete, csőre hosszú, fekete és lefelé ívelt, lábai szintén feketék. A fiatalok fejét és nyakát toll fedi. Párzási időszakban felső a farktollak sárgává válnak. A hímek mérete valamivel nagyobb, mint a tojóké. Az élőhelytől függően: békákkal, halakkal, édesvízi rákokkal, kagylókkal, földigilisztákkal, tücskökkel, szöcskékkel, bogarakkal, alkalmanként kígyókkal, egerekkel táplálkozik. A dögöt sem vetik meg, sőt a települések környékén moslékot és a hulladékot is eszik.

A költési szezon nagyon változó, a rendelkezésre álló vízviszonyoktól függ. Délen augusztustól novemberig tart, míg északon februártól májusig. Akár 20.000 párból álló kolóniákban is fészkelhet. A hím egy faágon ülve próbálja felhívni magára egy tojó figyelmét, és közben elriasztani a rivális hímeket. Miután a pár egymásra talált, fészkelőhelyet keresnek maguknak. A költésben és a fiókák nevelésében mindkét szülő szerepet vállal. A fiatalok k 48 nap után repülnek ki, és három éves korukban válnak ivaréretté, ezt megelőzően csőrük rövidebb, mint a termékeny példányoké. Élettartamuk akár 28 év is lehet.

A madarakat a vízimadár röpdében lehet megtekinteni.