A Szahara hegyvidéki területein őshonos ez a szívós és erőteljes vadjuh, de Európa és Észak-Amerika vadasparkjaiba is telepítették a múlt század elején. Új-Mexikóban és Texasban jelenleg szabadon él annak köszönhetően, hogy az állatkertek magánszemélyeknek adták el a többlet állományt, akik végül néhány példányt szabadon engedtek. Ezeken a területeken vadászatuk legális. Élettere a tengerszinttől egészen a hóhatárig terjed.

A kifejlett hím könnyen felismerhető hosszú, szakállszerű sörényéről. Mind a hímnek, mind a nősténynek van szarva, ám a nőstényé valamivel kisebb, de az alakjuk megegyező. Szegényes táplálékon is megél, főleg füvet és cserjék leveleit fogyasztja az évszaktól függően. Alkalmazkodva a szárazsághoz hosszabb ideig is kibírja friss víz nélkül.

Szigorú hierarchiájú csapatban élnek, melynek az élén egy kifejlett hím áll. Ennek legfőbb oka az óriási méretkülönbség, ám a csoportokban a legmagasabb rangú nőstény is vezetőnek számít. A hímek súlyos harcokat vívnak a nőstényekért, szarvaikat kegyetlen erővel összecsapva. Sok rokonával ellentétben a sörényes juh nem rúg. A párzási időszak az esetek többségében szeptembertől novemberig tart. Bár többnyire csak egy utód születik, viszonylag gyakori az ikerszülés is. A fejletten születő kicsik hamar lábra állnak. Ivaréretté átlagosan 19 hónapos korukban válnak.

Az Egyesült Államokban a kereskedők sportvadászati célokból tenyésztik, a szaharai nomádok pedig többek között húsától, szőrétől és szarvától függenek.

Állatkertünk sörényes juhai a Fejes-völgyi területen található kifutójukban tekinthetők meg.