Kapibara vagy vizidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris)
A vízidisznó vagy más néven kapibara Földünk legnagyobb rágcsálója. Dél-Amerika nagy részén megtalálható, kizárólag olyan helyeken él, ahol a víz könnyen hozzáférhető, például elárasztott füves területek, mocsarak és síkvidéki erdők, ahol egész évben van víz.
15-20 fős vegyes csoportokban él, a csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba is verődhetnek. A nőstény kapibarák valamivel nagyobbak a hímeknél. Durva, vékony, vörösesbarna szőrük van a testük legnagyobb részén, a hasukat kivéve, ahol sárgásbarna színű. Hordó alakú testük van, a mellső lábaik valamivel rövidebbek, mint a hátsók. Kiválóan úszik, lábujjai között úszóhártya található, és táplálékainak zömét is vízparton, illetve a vízben szerzi meg. Félig vízi életmódjához illeszkedik továbbá az, hogy a szeme, füle és az orrnyílása a feje tetején található.
Szagokkal és különféle hangokkal kommunikálnak egymással. A ragadozók támadása esetén kiáltással figyelmeztetik egymást. Nagyon gyorsan képesek futni, illetve a vízbe menekülnek veszély esetén.
A kapibarák egész évben szaporodnak, az újszülöttek világra jövetelüket követően nem sokkal már képesek állni és járni, egy héten belül pedig legelni. A fiatal kapibarák egy éves korukig maradnak a szülők csoportjával.
Természetes ellenségei az anakonda, a kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma, illetve az ember, mert vízi életmódja miatt húsa halnak (böjti ételnek) számít. A kapibarák átlagosan 6 évig élnek a vadonban, míg Állatkertekben akár 12 évig is élhetnek.
Állatkertünk egy 6 fős szaporodó csapatot mutat be nagy sikerrel a vízi madarakkal és pampanyulakkal közös kifutón.
A kapibarák örökbefogadói
Papp Heni
Barabás Ákos
Dr. Horák Tamara
Balta Pál Gábor
Juhász Viktória Panna
Lőrincz Bálint
Bódizs Dalma és Bódizs Jázmin
Kincses Zalán István
Wachsler Anna és Hudek Bálint
Kustos Bence