Ma már csak háziasított formája él az egypúpú tevének, vadon már kipusztult. Egyedül Ausztráliában élnek szabadon, azonban ők betelepített tevék leszármazottai. Észak-Afrika és a Közel-Kelet sivatagjaiban őshonos állat. Teljes mértékben a szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott, a 40%-os testsúlycsökkenést is kibírja, elviseli a legnagyobb forróságot (ilyenkor testhőmérséklete 41,7 C is lehet, hogy csökkentse az izzadást), szegényes táplálékon is megél: sós, száraz, szúrós növényeket, de még csontokat is elfogyaszt.

A homok és a por ellen szemét kétsoros szempillája védi, homokvihar esetén pedig képes teljesen bezárni orrnyílásait, ezáltal megakadályozva a por bejutását. A hidegre és a páratartalomra érzékeny, ezért más éghajlatra történő betelepítése sikertelennek bizonyult.

A dromedár púpja a táplálék raktározására szolgál, mérete a tápláltsági állapot szerint változik: éhezés esetén egyre kisebbé válik és az egyik oldalra hajlik. Képes elviselni több mint 30 %-os vízveszteséget (a többi emlős esetében 15%-os veszteség már halálos), ám nagyon gyorsan képes rehidratálni magát azáltal, hogy 10 percen belül 100 liter vizet is meg tud inni, ami szintén halálos lenne bármelyik másik emlős számára.

A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állatok, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. A fejletten születő csikó hamar lábra áll, de még 1-2 évig neveli az anyja. Ivaréretté 3-4 éves korukban válnak és kb. 40-50 évig élnek.

Állatkertünkben a dromedárokat a kétpúpú tevék melletti kifutóban mutatjuk be.